Majdnem egy eve nem irtam a blogomba, de ma valahogy lenduletre kaptam, talan mert a Vodafone 2011-es angyalai pont ma jutottak az elodontobe, talan egy email, talan egy beszelgetes hatasara tortent...:>

Szoval mar tobb, mint fel eve tanulom az amerikai jelnyelvet, eleinte San Franciscoba jartam be az ABC Language School-ba, de most mar Fremontban van az oram, ami kozelebb van es nem csoportos az oktatas, hanem egyeni. A tanarom, David Bostonban szuletett, de par eve Kaliforniaban el, es itt is minden allamban vannak eltero jelek, ahogy nalunk is otthon a kulonbozo varosokban. Szoval megtanultam nehany Massachusetts-ben hasznalt jelet is, no de maradjunk a kaliforniai jeleknel. Egyreszrol elonnyel indultam a csoporttarsaimhoz kepest, akikkel egyutt kezdtem el tanulni az ASL-t, hiszen en mar tudtam mi az a proform, mik azok az osztalyozok, hogyan helyezunk el terben dolgokat, a daktilt is ismertem (persze itt a sebessege az felelmetes a fingerspellingnek :>) Es meg sokminden mast amit megtanultunk/megtanitottak nekunk otthon a jelnyelvi tolmacskepzon, illetve ragadt ram siket baratoktol. Szoval ez volt az elony, de hatrany volt, hogy az angol szokincsem igencsak gyer volt, amikor megerkeztunk ide. Sokszor David jelnyelven irta korul, hogy egy-egy szo mit is jelent, mert meg soha nem hallottam, de ez a megoldas nagyon jol mukodott es igy hamarabb meg is tudtam jegyezni. (ez meg manapsag is elofordul...:$) Szoval teny, hogy nem voltam egy szorgalmas angol tanulo otthon, de be kell latni, hogy amit az iskolaban tanitanak, annak nem sok koze van ahhoz a nyelvhez, amit itt beszelnek.

Nagyon sok ASL jel helyett elkezdtek hasznalni a daktilozast, vagy az egesz szot ledaktilozzak, vagy minden massalhangzot, vagy csak az elso kezdobetut es kap melle egy mozgast/helyet/orientaciot. Ilyenek peldaul a napok (monday, tuesday...), szinek, honapok, varosok nevei. Termeszetesen az itteni siketek kuzdenek ez ellen, hiszen nem akarjak, hogy az egesz amerikai jelnyelv csak egy nagy betuzes legyen, es ragaszkodnak hozza, hogy hasznaljuk egy-egy szo regi jelet, meg ha nehezebb is megjegyezni elsore. Az en tanarom David is mindig megmutatja az alternativ jeleket, de erosen sugallja, hogy melyiket hasznaljam. Pedig nem tipikus siket csaladbol szarmazik, sot o az egyetlen siket az egesz csaladjaban, a szulei nem tudnak jelelni, csak a daktilt ismerik es igy kommunikalnak, es eleg elszomorito. David siket altalanos-,es kozepiskolaba jart, valamint kesobb a Gallaudet Egyetemre. (Majd legkozelebb errol is irok egy posztot, mert nagyon erdekes, teljesen mas mint otthon es a nyari szunet utan megyek a fremonti siket iskolaba latogatoba, szoval majd beszamolok.) Tehat a siket kulturat o teljesen magaenak erzi, csak siket baratai vannak, sok programra jar el, kozos sport esemenyek, talakozok minden heten. O is mindig egybol megkerdezi/megmondja amit gondol, nem rejti veka ala a negativ velemenyet sem, nagyon kozvetlen, es az ora elotti-utani ut a kocsihoz mindig haromszor annyi ideig tart, mint nekunk halloknak...:>

Szoval a kaliforniai siketek kulturaja alapvetoen semmiben nem kulonbozik a magyar siketek kulturajatol, talan itt tobb a palmafa, tobbet sut a nap, olcsobb az elet, tobb a lehetoseg barmire es emiatt minden ember tobbet mosolyog! :>